Húsbolt négy keréken

A multik hazai megjelenése jelentősen csökkentette a kisboltok forgalmát, megélhetését, mindez szaküzletek sokaságának megszűnését vonta maga után. Erre reagálva kezdett néhány vállalkozó saját értékesítési hálózat kiépítésébe úgy, hogy a vevőhöz közelebb vitték termékeiket mozgó boltjaik révén. Ez a folyamat viszont a kisforgalmú falusi üzletek vevőit ritkította tovább. A fogyasztók örülnek, hogy házhoz hozzák a friss árut, a helyi kereskedők már kevésbé. Már nemcsak Kiskunmajsán, hanem a környék tizenegy településén is elérhető a friss tőkehús a Mozgó Húsbolt révén. Néhány hónapos tapasztalatairól Móczár Róbert hentes vállalkozót kérdeztük.

Kunsági Hírlap: Nem klasszikus példa az öné, hiszen az évek óta működő hentesüzlet mellett indította el a mozgó árusítást Kiskunmajsán és környékén. Miért?
Móczár Róbert: Jó esetben egy vállalkozás folyamatosan változik, fejlődik, követi a változó igényeket. Ez a fejlesztés iránti igény volt a fő mozgató rugó. Egyébként nem az én ötletem ez az értékesítési forma, az interneten sokat olvastam a dunántúli példákról, azt igyekeztem a saját szakmámra átültetni. Felhívtam néhány ottani vállalkozót, s miután elmondtam, honnan hívom őket, igen segítőkésznek mutatkoztak. Volt például egy pápai pék, aki elmondta, hogy az ő vállalkozását a mozgó árusítás mentette meg a csődtől. A városban 13-14 pékség működött amikor megjöttek a multik. Az áruházláncok térnyerése több helyi pékség bezárását vonta maga után, ő először csak egy autóval kezdte, ma már négyet működtet a kisüzeme mellett.

KH: A dunántúli aprófalvas térségben talán kevesebb üzemanyagköltséggel meg lehet oldani ezt, mint itt a tanyás területen. Még így a növekvő üzemanyagárak mellett is megéri?
MR: Az ottani példát átültetni nem reménytelen, mert a vevők visszajelzései alapján is mondhatom, volt, és van is rá igény. A szülőfalumban például nincs húsbolt, e településről tehát konkrét igény volt arra, hogy ott nyissak üzletet. Sajnos ezt nem tudtam megoldani, mert a fenntartási költségeket se tudnám kitermelni az ottani forgalomból, így viszont a kocsi menetrendjének összeállításakor az első szempontok között szerepelt, hogy Bugacon is megjelenjünk. Sokat nézegettem persze a térképet, hová menjünk, hetente hányszor, mennyi időt kell az autózásra szánni, gazdaságos és fenntartható is legyen a kívánságok figyelembe vételével. Az útvonalat nem csak a helyi önkormányzatokkal kell leegyeztetni, hanem annak egy példányát le kell adnunk az állategészségügyi hatóságnak és az önkormányzatnak is. Végül tizenkét település került az útvonalra.

KH: Hogyan fogadták a mozgóboltot a vevők és az ottani kereskedők?
MR: A kisboltok nagyon ritkán tudnak széles tőkehúst választékot tartani, mert a napi friss áruhoz kicsi a kereslet. Mi is csak a csak stabil bolt mellett tudjuk üzemeltetni. Az üzletekben megszokott nagyüzemi feldolgozású húskészítmények mellett mi kistermelők házias termékeit is kínáljuk, a kínálatunk tehát különbözik a legtöbb kisboltétól. A vevők közül főként az idős nyugdíjasok örültek a kínálatunknak, mert kis mozgással meg tudják oldani a beszerzést, nem kell mondjuk Majsára bejönniük, ami tovább drágítaná a fizetésekhez képest amúgy is aránytalanul magas élelmiszer árakat. Igyekeztem úgy összeállítani a menetrendet, hogy lehetőleg heti két alkalommal tudjunk menni egy helyre, délelőtti és délutáni időpont is legyen.

KH: Errefelé hagyománya van a disznóvágásoknak, baromfitartásnak. Emellett is megéri kijárni mondjuk Tajóba vagy Kígyósra?
MR: Az idősek már nem, a fiatalok meg még nem fognak hozzá a disznóvágáshoz, és persze nem is fogyna el minden húsféle a táplálkozási szokások változásai miatt. Egyre többen próbálnak egészségesebben élni, faluhelyen is több baromfi fogy, mint régen. A majsai üzletben is nyomonkövethető, hogy melyik vásárlói réteg mit visz szívesen, emellett számolni kell még a szezonalitással és az évszakok változásával is. Télen vörös húsokból fogy több, a nyári hőségben meg baromfiból.  

KH: Az autón is tudja ugyanazokat a körülményeket biztosítani, mint a Fő utcai üzletben?
MR: Ugyanazt a kiszolgálást kapja a vevő itt, mint a húsboltban, ezt a hatóságok is ellenőrzik. Túl azon, hogy nem szakadhat meg a hűtőlánc folyamata, itt is van folyó melegvíz, hűtőpult, húsdaráló,  csontvágó fűrész. Menet közben is van áramellátás, ezt beépített aggregátor adja, ami az alapfelszerelés része volt, így vettem meg az autót Hamburgban. Németország északi részén is nagy hagyománya van az ilyen típusú kereskedelemnek, házi tojást, tésztát, friss halféléket, még sajtot is kínálnak mozgó boltból a vásárlóknak. Aztán itthon a magunk ízlése és a hatósági szabályozások alapján rendeztük be az eladóteret, amit ellenőriztek is az amúgy segítőkész szakhatóságok. Tapasztalatom szerint ők is mintha jobban támogatnák a vállalkozókat, mint 2-3 éve.

KH: Visszakanyarodva beszélgetésünk elejére és a folyamatos fejlesztésre. Milyen terveket dédelget, hol fejlesztene holnap?
MR: Valóban fontosnak tartom a változást, az igények folyamatos nyomonkövetését. Régi vágyam egy kis élelmiszerfeldolgozó üzem, amire eddig nem volt lehetőség, mert szabályozásbeli akadálya volt. A szakhatóságok is nyitottabbak már erre, talán az uniós jogharmonizációnak is köszönhetően. Az állategészségügyi feltételeknek megfelelve készítettük elő a mozgó húsboltot, így lesz ez a feldolgozóval is. Emellett a fogyasztói szokások is változnak, az adalékanyagok okozta allergiák miatt sokan keresik a hagyományos receptúra alapján feldolgozott áruféleségeket. Egyre többet adunk el például egy tompai vállalkozó termékeiből, aki inkább a hagyományos technológiákat részesíti előnyben, szemben az aromákkal, gyorspácolással.