Operettgála Oszvald Marikával
2012-02-16 18:02
A Légy az icipici párocskán, a Mi kell a férfiaknak? vagy a Hajmási Péter után felhangzó tapsból arra következtethetnek a szervezők, hogy érdemes a következő évet is operett gálával indítani.
Újévi operettgálára gyűltek az érdeklődők január 29-én vasárnap este a Konecsni György Kulturális Központba. A Pesti Magyar Operett Színpad művészei Oszvald Marika vendégszereplésével hozták közel e műfaj világát a Kiskunmajsáról és a kistérségből érkező érdeklődőknek. A két táncospárral, primadonnákkal, bonvivánnal és táncos komikussal érkező társulat népszerű dallamokkal, színes kösztümökkel és színvonalas táncbetétekkel varázsolta a majsai színpadra a jellegzetes muzsika csillogó világát. A Légy az icipici párocskán, a Mi kell a férfiaknak? vagy a Hajmási Péter után felhangzó tapsból arra következtethetnek a szervezők, hogy érdemes a következő évet is operett gálával indítani.
Nem akarok semmiből sem kimaradni!
Oszvald Marika energikus lénye, vidámsága már azelőtt is nyilvánvalóvá vált a nézők számára, mielőtt a tőle megszokott cigánykereket láthatták a színpadon. A művésznőt a műsor szünetében kerestem fel a színpad mögötti öltözőben, aki már következő fellépésére készült, a februári Borban a vigasz! – Lovagrendi Operett Gálára tanulta a repertoárban szereplő kevésbé ismert slágerek szövegét, dallamát.
Kunsági Hírlap: Folyamatosan járja az országot utazó társulatok vendégművészeként. Miért?
Oszvald Marika: Mindazok kedvéért, akik egy ilyen előadásra a fővárosba nem juthatnak el. Minden embert egyformán szeretnék boldoggá tenni, imádom amit csinálok, nekem ez természetes. Ez a hivatásom. Emellett persze én is élem a hétköznapi életem, ugyanúgy intézem a dolgaimat, mint bárki más, nem csak az esti előadásra készülök egész nap.
KH: Minden szerepet eljátszott, átélt már amire vágyott?
OM: Nincs és soha nem is volt szerepálmom! (nevet) Mindig az adott feladatnak szerettem volna megfelelni, abból a legtöbbet kihozni. Elhivatott vagyok ez nem vitás, de nem hírnévre vágytam, hanem színpadra és szeretetre, amit szerencsére meg is kapok. Sokszor azt veszem észre, ha találkozom az emberekkel az utcán, hogy úgy beszélgetünk, mintha kicsit családtag lennék, mintha már többször beszéltünk volna, és onnan folytathatnánk, ahol legutóbb abbahagytuk. Többen megérintenek, megsimogatják a karom és hálásak azért, hogy ha csak rövid időre is, de örömet okoztam nekik, elfeledhették a hétköznapok problémáit. Nagyon élvezem ezt a közvetlen kapcsolatot a közönséggel!
KH: A Mozart által kitalált operett név is könnyű műfajra utal, aminek nagy kultusza igazán Bécsben és Pesten alakult ki. Mennyire ismerik ezt a műfajt máshol a világon?
OM: Az operett segítségével Európa szinte minden országában megfordultam már, sőt Amerika, Ausztrália, Japán, Thaiföld, Izrael sem ismeretlen előttem. Afrika eddig még kimaradt (nevet), ami talán annak köszönhető, hogy ott kevésbé ismerik Kálmán Imrét vagy Richard Strausst. Amerikában például azt se tudják mi az az operett, de amikor ott szerepeltünk, akkor hatalmas sikerünk volt. Közel sem ismeretlen fogalom viszont Japánban, ahol még az utcán is hallottam operett muzsikát. Nem ritka, hogy versenyeztetik is a két irányzatnak megfelelő darabokat, elemzik kinek, melyik stílus tetszik jobban.
KH: Iyen aktív színpadi élet mellett hogyan szokott kikapcsolódni, feltöltődni?
OM: A telkemen tudok pihenni leginkább, csak ülök és gyönyörködöm a természet csodáiban. De örömmel végzek minden más munkát is, ami a hétköznapi élethez kötődik, egy szekrény kipakolása, rendbetétele is sikerélmény számomra, vagy a konyhában tevékenykedni, ebből a szempontból nem számítok különcnek. Mindent csinálok, mert nem akarok semmiből sem kimaradni!
Bozóki Szilvia
Címkék: operett