Tavaly ilyenkor a váci élményeimről számoltam be, azelőtt pedig a Balassagyarmaton töltött hétről. Ez volt a harmadik anyanyelvi táborom és remélem nem az utolsó. De mi is ez pontosan?
"Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni" - hirdeti a majdnem hatvan fiatal egyforma pólója a városi sétán. Egy híján húsz, azaz majd' két évtizede rendezi meg az Anyanyelvápolók Szövetsége az anyanyelvi tábort. Lelki szemeitek előtt most bizonyára szemüveges fiatalok jelennek meg lexikonokkal a hónuk alatt, akik annyira mazochisták, hogy még a nyarat is tanulással töltik. Ennél sokkal többet takar ez a rendezvény. A táborba az ország különböző pontjairól és határon túlról is érkeztek főként a Beszélni nehéz!-körök jutalmazottjai, körönként két tanuló.
A napirend állandó, de nem monoton. Délelőttönként olyan jeles személyiségek előadásait hallgattuk meg, mint Blaskó Péter és Dunai Tamás színművészek, Maróti István irodalomtörténész, dr. Wacha Imre professzor úr, Kiss Gábor nyelvész, a Tinta Könyvkiadó igazgatója, de Balázs Géza nyelvész professzor neve is ismerősen csenghet a majsaiak számára, mivel ő már a Városi Könyvtárban is tartott előadást.
Délutánonként felfedeztük Pécs, Villány és Siklós nevezetességeit, de volt még táncház, akadályverseny, Ki mit tud?, néhány vicces anyanyelvi játék, énekest Bordi András rádióbemondóval és némi szabadidő, hogy jobban megismerjük egymást. Aki egyszer itt megfordult, újra és újra visszavágyik. Nem csak tapasztalattal, de barátokkal is gazdagodtunk. Kitörölhetetlen emlékek és élmények...
A minap egyik ismerősöm arról panaszkodott, hogy mennyire lefárasztja a munkája, és most legszívesebben egy tengerpari szálloda teraszán szürcsölgetné a koktélját és nézné a tájat. Visszakérdezett, hogy én hol lennék e percben. A számára meglepő válaszon nem gondolkodtam sokáig: anyanyelvi táborban.
Nyerges Evelin