Szamba istennők juttatták csúcsra a szombat estét

A szombat este brazil istennőkkel ért a csúcsra, több ezer ember, valami elképesztő tömeg tombolt Majsa központjában a nagyszínpad előtt a vérforraló szamba hangjaira. A színpadról áradó túlfűtött erotika szinte már robbanás veszélyes elegyet alkotott a színpadra áramló vággyal, ahol a nők a karneválok királynői, a férfiak a riói éjszakák királyai lettek volna legszívesebben, hogy egymásra találjanak a forró éjszakában.

Minden adott volt a bujálkodáshoz, az össznépi viháncoláshoz, de mielőtt erre sor kerülhetett volna, ahogy erre sort került volna, ha mondjuk New Orleansban vagyunk, csak éppen nem brazil, hanem gyönyörű, tüzes mexikói, vagy magukat kellető francia, spanyol lányokkal, véget ért a varázslat, éppoly hirtelen, mint Vadinho tánca egy különösen vad farsang reggelén, amikor tréfából nőnek öltözve (de csak mert tisztelte és imádta őket)  incselkedett a szépasszonyokkal pikáns örömeket ígérve, de megállt a szíve, és az már nem volt tréfa, mert nem indult el többet.

Na jó, ha nem is ennyire végletesen és végzetesen, de a karneváli hangulat valóban véget ért, amikor a brazil istennők elhagyták a színpadot, és hogy aztán a majsai szépasszonyokkal mi történt később még, milyen szerelmek szövődtek az est sötétjében, azt nem tisztünk közreadni, már ha történt vagy szövődött is valami. Bennünket csak az izgat - ó, dehogy, de hát az illem ezt diktálja -, mi történt még a színpad előtt a “hirtelen halál” után, amikor a tömeg még nagyobb volt talán, mint a “karnevál” alatt, és sikoltoztak a fiatalok, és igen, erre mondják, hogy óriási siker, de mégis, a tűz, a zsigeri átélés már nem lehet jelen, mert szeretjük Cserháti Zsuzsát, csak annyira azért nem ismerjük, hogy sok ezren együtt énekeljük Wolf Katival, nélküle meg aztán soha eszünkbe se jutna.

Akiknek meg igen, azok lassan már mind halottak, mint szegény Vadinho, olyan régen volt sláger a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, szerencsére ezt azért nem veszi elő Wolf Kati, sokkal inkább az X-Faktorban énekelt dolgait, jól áll neki, hogy fér ebbe a két gyermekes anyukába ekkora hang? Vagy Lolába, akinek 23 éves korára harapni való feneke lett, de ami még fontosabb - na, ez se igaz, már megint az illem, van annál fontosabb, hogy néz ki ma egy popénekes hátulról? Ó, igen, hogy néz ki elölről, ezt az elvárást a bájos táncdalénekeső, Komonyi Zsuzsi teljesítette -, énekelni is egész jól megtanult, hallja meg az egész világ!

Micsoda szélsőségek néhány nap alatt! A karneváli szabadosságtól a protokollig, a majd ötezres tömegrendezvénytől a 30 fős kiállításig minden volt itt, egyszerre jelent meg a három nap alatt a vér profi rendezvényszervezés és az ostoba politikus sarlatánsága, az árnyat adó fák alatt hűsölők és a nézőtérre zúduló nap alatt izzadók, a szakrális és a profán, a teljes élet az elmúlástól az új gyermeket ígérő vágyig, minden, ami széppé teszi az életet, vagy csak ezeket a röpke órákat, aki nem vett vásárfiát, piros szívecskét, hogy fog majd visszaemlékezni 2011-re majd öregen, magányosan, ráncosan és fogatlanul, amikor még szép volt és kívánatos, megbolondítva a legényeket és a lányokat?